Mivel a mikroműanyagok már életünk minden területén jelen vannak, csak tudatosan tudunk védekezni ellenük. A cél érdekében a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Víztudományi Kara egy Szerbiával közös, az Európai Unió által is támogatott konzorcium tagjaként olyan szűrőberendezés kifejlesztésére vállalkozott, amely a mikroműanyagokat is képes eltávolítani a megtisztított szennyvízből. A részletekről Keve Gábor, a VTK Területi Vízgazdálkodási Tanszékének vezetője, a program szakmai vezetője beszélt a Bonum Publicum novemberi számában.
„A mindennapi élet minden területén jelen vannak a műanyagok, ezért az sem meglepő, hogy ma már mindenhol – a talajban, a vízben és a levegőben, de az antarktiszi hóban is – találkozhatunk a mikroműanyagokkal” – fogalmazott a Bonum Publicumnak Keve Gábor. A VTK Területi Vízgazdálkodási Tanszékének vezetője kiemelte: számtalan egyéb használati tárgy mellett az autókárpitok, a számítástechnikai eszközök, a mobiltelefonok és az élelmiszerek csomagolása is műanyagból készül. Hangsúlyozta: mivel a mikrobák nem képesek lebontani a műanyagot, a hulladékanyagok évszázadokig a környezetben maradnak.
„Mikroműanyagnak nevezzük az öt milliméternél kisebb, de egy mikronnál nagyobb átmérőjű műanyagszemcséket, az utóbbi méretnél kisebb műanyagok pedig nanoműanyagok, ezek már baktériumméretű szemcsék” – részletezte a szakember. Felhívta a figyelmet arra, hogy a mikroműanyagok nemcsak a hulladékokból keletkezhetnek a morzsolódás következtében, hanem eleve így gyártják őket. Utóbbi elsődleges szennyezőkre példaként említette az arckrémekben vagy a körömlakkokban található mikroműanyagokat, amelyek lemosással kerülnek a szennyvízbe. Hozzátette: a másodlagos, aprózódással kialakuló mikroműanyagok keletkezését az is befolyásolja, hogy milyen adalékanyag felhasználásával készülnek, ez teszi őket különböző keménységűvé, így formájuk és minőségük rendkívül széles spektrumon mozog.
„Ma már köztudott, hogy a makroműanyagok is bekerülhetnek a táplálékláncba, például a tengeri teknősök a műanyag zacskókat medúzának nézve sokszor esnek áldozatul ezen szemét fogyasztásának” – hívta fel a figyelmet Keve Gábor, kifejtve: a mikroműanyagok a legkisebb rendű élőlényekkel együtt is képesek a táplálékláncba jutni, így beépülhetnek a magasabb rendű élőlények belső szerveibe és gyulladásos, illetve autoimmun folyamatokat indíthatnak el. Ez pedig bizonyítottan növeli több betegség kockázatát - tette hozzá.
„A műanyagok előállításánál használt adalékanyagok között több hormonbontó, immunmoduláns és géntoxikus anyag található” – emlékeztetett a tanszékvezető, rámutatva, hogy ezek a káros anyagok az eredeti műanyag mikrorészecskéiben is benne vannak, és az emberi szervezetben felhalmozódva fokozott hatást válthatnak ki. Kitért az úgynevezett koktélhatásra is, ami azt jelenti, hogy a különböző mikrohulladékok adalékanyagai egymással keveredve felerősíthetik egymás káros hatását.
„Tudatossággal csökkenthető a kockázat, ha nem vásárolunk műszálas ruhákat, PET-palack helyett üvegből iszunk, nem használunk műanyag zacskót és a mikrohullámú sütőben nem műanyag edényben melegítjük az ételt, mivel a meleg és a zsiradékok elősegítik a káros anyagok kiszabadulását a műanyagokból” – részletezte Keve Gábor, aki arról is beszélt, milyen formában halmozódik fel a műanyag a patakokban és a folyókban.
„A vízben lévő szennyezőanyagok 30 százalékát a makrohulladék (például PET-palack), 70 százalékát pedig a meder fenekén vagy a víztérben lebegő hulladékok adják” – fejtette ki a szakember, hangsúlyozva: a műanyagok azért különlegesek, mert nem oldódnak fel, viszont útjuk során aprózódhatnak, vagy már eleve parányi méretben kerülnek a vizekbe, így mikroműanyagként fejtik ki hatásukat. Keve Gábor emlékeztetett: a kutatások szerint csak a Duna által a Fekete-tengerbe közvetített mikroműanyag-szennyezés becsült mértéke 1533 tonna/év, ami nagyjából 150 vagon tömegével egyezik meg. Erre a problémára azért is kell megoldást találni, mert a Duna 817 000 km2-es vízgyűjtőjén összesen 20 ország osztozik, közülük pedig öt ország fővárosa a folyó partján helyezkedik el.
„A Duna esetében nemcsak azt kell vizsgálni, hová szállít vizet, hanem azt is, hogy a partjain fekvő alvízi és felvízi országok tevékenységei miként hatnak egymásra, de az sem mindegy, hogy a szállított szennyezés milyen típusú” – jelentette ki a szakember.
„Mi, mint felvízi ország, felelősek vagyunk a hozzánk képest alvízen található államok – Szerbia és Horvátország – vízminőségéért, ezért Magyarország folyamatosan fejleszti a szennyvíztisztítás infrastruktúráját” – fejtette ki Keve Gábor. Hangsúlyozta: mivel a mikroműanyagok kiszűrése még nem kapott kellő figyelmet, a VTK ezt állította az idén július 1-jén indult és 2026. június 30-ig tartó kutatás fókuszába, amelyben igyekeznek beazonosítani azokat a potenciális szennyezőforrásokat (például szennyvíztisztító telepek), ahonnan a legtöbb ilyen jellegű terhelés érkezik, majd megoldást szeretnének kínálni a szennyezés csökkentésére. Ennek érdekében az NKE csatlakozott a Vajdaság Autonóm Tartomány Európai Ügyek Alapja, a Vajdasági Népegészségügyi Intézet és a Népegészségügyi Intézet Zombor által létrehozott konzorciumhoz, amely jelentkezett az Interreg VI-A IPA Magyarország–Szerbia Program pályázati felhívására.
„A vállalkozás célja a határ menti régióban lévő vízi ökoszisztémák mikroműanyagok általi szennyezésének csökkentése a célterületen történő hatékonyabb partnerség létrehozásával, a természet védelme és megőrzése érdekében” – fogalmazott Keve Gábor, kiemelve: a program szakmai végrehajtását a VTK végzi, amely a kutatáshoz egyebek mellett egy egyedülálló, nagy felbontású spektrométerrel is hozzájárul, amellyel a vízben található legapróbb szennyeződések is kimutathatók. A berendezés különlegessége, hogy egy speciális szoftver segítségével tanítható is a különböző anyagok felismerésére, ugyanakkor egy motorcsónakot is beszereznek, amely a vízi munkálatok és a mintavételezés során nyújt hatékony segítséget – tette hozzá.
„Szeretnénk kifejleszteni egy, a szennyvíztelepekről tisztítottan kifolyó vizet még tovább tisztító szűrőberendezést, amely alkalmas a mikroműanyagok zömének eltávolítására” – összegezte a tanszékvezető. Hangsúlyozta, hogy fontos a nyilvánosság bevonása is, éppen ezért ismeretterjesztő és a tudatosságot népszerűsítő programokat szerveznek majd középiskolások és felnőttek számára is.
A cikk a Bonum Publicum magazin 2024/8. lapszámában jelent meg.
A lapszám elektronikus formában itt érhető el: Bonum Publicum 2024. 8. szám
Szerző: Szabó Réka Zsuzsanna